BCDR és IT-üzemeltetés: „Csaba, mit csináljunk?” – „Mutasd a BCDR-t!”

Üzletmenet-folytonosság és katasztrófa utáni helyreállítás a PHP2Shell idején – és mire figyeljen minden cégvezető, aki IT- vagy SaaS-szolgáltatást vesz igénybe

Téma: BCDR – Business Continuity and Disaster Recovery, azaz üzletmenet-folytonosság és katasztrófa utáni helyreállítás

Frissítve: 2026. október 23. – teljes átdolgozás a PHP2Shell (CVE-2026-109618, CVE-2026-109619) nyomán

Szerző: Csaba Stefan Bako – PMI PMP, ISACA CISM

Háttér: 2005 óta üzemeltetek IT-infrastruktúrát egészségügyi szolgáltatóknak Magyarországon

Frissítés, 2026. október: ezt az oldalt most teljesen átdolgoztam. A PHP2Shell sérülékenység kapcsán az elmúlt napokban annyiszor kerültek elő ugyanazok a kérdések, hogy úgy döntöttem, egy helyre összegyűjtöm, mit jelent a BCDR a gyakorlatban, és miért ez az első dolog, amit egy incidensnél látni akarok.

Az elmúlt napokban százszor is elhangzott ugyanaz a kérdés: „Csaba, mit csináljunk? Mit javasolsz?” Én pedig mindig ugyanazt kérdeztem vissza: mi van a BCDR-ban? Mutasd a BCDR-t.

A válasz szinte mindig ugyanaz volt. „Az nincs.” Vagy: „Van, de régi, évek óta nem frissült.” Vagy a legőszintébb: „Az mi?”

És itt a lényeg. Egy kritikus sérülékenységnél nem az a kérdés, hogy van-e javítás – a PHP2Shellre van. Hanem az, hogy a szervezet tudja-e, mekkora kockázatot bír el, mennyi ideig maradhat le egy rendszer, ki dönt a leállításról, és mit vállalt ebből a szolgáltató. Ezekre a kérdésekre a BCDR adja meg a választ. Ha nincs BCDR, akkor a döntést a pánik hozza meg.

Akik hívtak – és akiknél én vagyok az IBF

Nagyon sokan hívtak az elmúlt napokban, akik nem az ügyfeleim. Olyan cégektől, ahol nem a CSE Business Kft. az IT-üzemeltető partner, és nem én vagyok a CISO. Szívesen segítek, de ilyenkor nem látok bele a rendszerekbe, a szerződésekbe és a kockázatokba – és felelősen nem is mondhatok mást, mint hogy nézzük meg a BCDR-t.

Ahol én nyújtok IBF / CISO szolgáltatást, ott teljesen más a helyzet:

KérdésAhol van élő BCDRAhol nincs (vagy régi)
Hol fut PHP?Rendszerleltárból percek alatt kiderülNapokig tartó keresgélés, „elfelejtett” szerverek
Mennyire kritikus a rendszer?A BIA-ból tudjuk, RTO és RPO rendszerenként rögzítve„Mindegyik fontos” – vagyis egyik sem priorizált
Ki dönt a leállításról?Szerepek és döntési jogkörök előre rögzítveMindenki a másikra vár
Van WAF?Igen, szabályokkal, ideiglenes szigorítás órákon belül„Szerintem van tűzfal”
Mit vállal a szolgáltató?SLA, patch-határidő, értesítési kötelezettség a szerződésbenSenki nem tudja, a szerződés a fiókban van
Visszaállás, ha baj van?Tesztelt mentés, begyakorolt visszaállítás„Van mentés” – de visszaállítani még soha nem próbálták

Mi a BCDR?

A BCDR két, egymáshoz szorosan kapcsolódó terület összefoglaló neve:

  • Business Continuity (BC) – üzletmenet-folytonosság: hogyan működik tovább a szervezet egy zavar alatt. Melyek a kritikus folyamatok, mi a kerülőmegoldás, ki mit csinál, hogyan kommunikálunk.
  • Disaster Recovery (DR) – katasztrófa utáni helyreállítás: hogyan állnak helyre az IT-rendszerek és az adatok egy leállás, támadás vagy katasztrófa után – milyen sorrendben, mennyi idő alatt, mennyi adatvesztéssel.

Egyszerűen fogalmazva: a BC arról szól, hogy az üzlet túlélje, a DR arról, hogy az IT visszaálljon. Az egyik a másik nélkül nem működik.

A fogalmak, amelyek nélkül nincs BCDR

FogalomJelentésPélda
BIA – Business Impact AnalysisÜzleti hatáselemzés: mi történik, ha egy folyamat vagy rendszer kiesik, és mennyibe kerül óránkéntA webshop kiesése óránként X millió forint bevételkiesés
RTO – Recovery Time ObjectiveMennyi idő alatt kell a rendszernek újra működnieA betegfelvételi rendszer RTO-ja 4 óra
RPO – Recovery Point ObjectiveLegfeljebb mennyi adat veszhet el, időben kifejezveRPO 1 óra = legfeljebb az utolsó egy óra adatai vesznek el
MTPD – Maximum Tolerable Period of DisruptionAz a leghosszabb kiesés, ami után a szervezet már maradandó kárt szenvedHárom nap után a partnerek szerződést bontanak
Kockázati étvágy és tűrőképességMekkora kockázatot hajlandó és képes a vezetés vállalni„Egy napnál hosszabb leállást nem vállalunk”
SLA – Service Level AgreementA szolgáltató által szerződésben vállalt szolgáltatási szint99,9% rendelkezésre állás, 4 órás hibaelhárítás

Mit jelent a rendelkezésre állás számokban?

Az SLA-kban szereplő százalékok papíron nagyon hasonlítanak, a valóságban óriási a különbség:

Rendelkezésre állásMegengedett kiesés éventeHavonta kb.
99%3,65 nap7,3 óra
99,9%8,76 óra43,8 perc
99,95%4,38 óra21,9 perc
99,99%52,6 perc4,4 perc
99,999%5,26 perc26 másodperc

Egy 99%-os SLA tehát évente több mint három nap kiesést enged meg – szerződésszerűen. Érdemes megnézni, mit írtunk alá.

Három opció – amíg nem látom a BCDR-t

Röviden: amíg nem látom a BCDR-t, a kockázatot és a vállalat tűrőképességét, addig három opciót adok. Negyedik nincs – a „majd lesz valahogy” nem opció.

1. opció – Leállítod, frissíted, pentesztelteted, újraindítod.

A webalkalmazást vagy webportált leállítod. Frissítik a PHP-motort, ellenőrzik, hogy nincs-e már kompromittálódás, lefut egy penteszt, és csak utána indul újra. Ez a legbiztonságosabb út – ára a kiesés. Ha a BIA szerint ezt a rendszer kibírja, ez a helyes döntés.

2. opció – Vállalod a felelősséget és a kockázatot, az IBF-fel / CISO-val együtt.

A rendszer fut tovább, de ez tudatos, dokumentált döntés. Az IBF / CISO pontosan tudja, mekkora a szervezet tűrőképessége, a kockázat le van írva, a kompenzáló kontrollok (WAF, szigorított szabályok, fokozott monitorozás) élnek, és a vezetés aláírásával elfogadja a kockázatot – határidővel, nem örökre.

3. opció – Tudatos döntés a BCDR, a kockázat és a szerződések ismeretében.

Tisztában vagy a BCDR-dokumentummal és a kockázattal. Tudod, milyen szerződéseid vannak a szolgáltatókkal, és mit vállalnak: mennyi idő alatt telepítik a kritikus frissítéseket, mikor értesítenek, ki fizeti a kárt. Ezek alapján döntesz – és ha a szolgáltató nem teljesít, tudod, mire hivatkozhatsz.

Ami mindhárom opcióban közös: a PHP-motort frissíteni kell. A kérdés csak az, hogy addig a rendszer áll, vagy dokumentált, vállalt kockázattal és kompenzáló kontrollokkal fut tovább. A felelősség pedig mindkét esetben a szervezet vezetéséé – nem az üzemeltetőé, és nem a szolgáltatóé.

IT-outsourcing: a szerződés nem egyenlő a biztonsággal

Ma a legtöbb cég IT-ja részben vagy egészben kiszervezett. Ez rendben van – ha jól csinálják. Egy IT-outsourcing szerződéshez a legtöbb esetben további mellékletek és szerződési feltételek tartoznak: SLA, rendelkezésre állás, hibaelhárítási idők, és az egész szolgáltatás az ügyfél igényeihez, BCDR-jához és SLA-elvárásaihoz igazodik.

Sajnos nap mint nap találkozunk olyan IT-szerződésekkel, ahol ezek nincsenek dokumentálva. Sőt, sem az ügyfél, sem az IT-szolgáltató nincs tisztában a rendszerekkel és a kockázatokkal. Az ügyfél azt hiszi, a szolgáltató „mindent intéz”, a szolgáltató pedig azt csinálja, amit a szerződés előír – ami sokszor alig több, mint „ha szól, megnézzük”.

Megosztott felelősség: ki mit csinál valójában?

Minden igénybe vett SaaS-, PaaS- vagy más felhős szolgáltatásnál ugyanaz a kérdés: hol ér véget a szolgáltató felelőssége, és hol kezdődik a miénk?

TerületSaját szerverIaaSPaaSSaaS
Fizikai infrastruktúraTeSzolgáltatóSzolgáltatóSzolgáltató
Operációs rendszer, frissítésekTeTeSzolgáltatóSzolgáltató
Futtatókörnyezet (pl. PHP)TeTeSzolgáltatóSzolgáltató
AlkalmazásTeTeTeSzolgáltató
WAF, peremvédelemTeTeSzerződés szerintSzolgáltató – de neked kell ellenőrizni
Adatok, hozzáférések, jogosultságokTeTeTeKözös
BCDR, kockázatvállalásTeTeTeTe

Az utolsó sor a legfontosabb. A feladatot ki lehet szervezni, a felelősséget nem. Ha egy SaaS-szolgáltató kiesik vagy feltörik, a te ügyfeleid adatai kerülnek veszélybe, és a te cégednek kell megmagyaráznia – az ügyfeleknek, a hatóságnak, a partnereknek.

És ehhez nem kell felhő. Egy saját szerveren tárolt üzleti alkalmazásnak vagy weboldalnak ugyanúgy biztonságosnak kell lennie: frissítve, WAF mögött, mentve, és benne a BCDR-ban.

A vállalatok hibája – és hol van ilyenkor az IBF, a CISO?

Nap mint nap látok webalkalmazásokat és weboldalakat WAF nélkül, és IT-üzemeltető kollégákat, akik a biztonsági részt teljesen kihagyják. Szerintem ez elsősorban nem az ő hibájuk, hanem a vállalatoké: nem megfelelő szakembereket és nem megfelelő IT-üzemeltetőket bíznak meg, mert olcsóbb.

Ilyenkor jogos a kérdés: hol van az IBF, hol van a CISO? Ha egy szervezetnek nincs, vagy van, de csak papíron, akkor senki nem kérdezi meg, ami a legfontosabb: mi van kint az interneten, ki védi, és mi történik, ha holnap egy PHP2Shell jön? A WAF-ról és a WAF nélküli rendszerekről külön oldalon írtam részletesen.

Mire figyeljen minden cégvezető, aki IT- vagy SaaS-szolgáltatást vesz igénybe?

Ezeket a kérdéseket érdemes feltenni minden szolgáltatónak – szerződéskötés előtt, és utána évente. Ha egy szolgáltató ezekre nem tud válaszolni, az már önmagában válasz.

  • SLA és rendelkezésre állás: van-e írásos SLA, hány százalék, mi számít kiesésnek, és mi a kötbér, ha nem teljesül?
  • RTO és RPO: mennyi idő alatt áll helyre a szolgáltatás, és mennyi adat veszhet el? Összhangban van-e ez a saját BIA-nkkal?
  • Biztonsági frissítések: mennyi időn belül telepítik a kritikus javításokat? Van-e erre írásos vállalás (patch SLA)?
  • WAF és penteszt: WAF mögött fut-e a szolgáltatás? Van-e rendszeres, független penteszt, és kérhető-e róla vezetői összefoglaló?
  • Mentés: milyen gyakran mentenek, tesztelik-e a visszaállítást, és van-e offline vagy módosíthatatlan (immutable) másolat zsarolóvírus ellen?
  • Incidens-értesítés: mennyi időn belül értesítenek egy incidensről, és ki a kapcsolattartó éjjel-nappal?
  • Adatok helye és adatvédelem: hol tárolják az adatokat (EU / EGT?), ki fér hozzájuk, van-e GDPR szerinti adatfeldolgozói szerződés?
  • Tanúsítványok: ISO/IEC 27001, ISO 22301 (üzletmenet-folytonosság), SOC 2 – és érvényesek-e?
  • Alvállalkozók: kik a szolgáltató beszállítói, és rájuk is vonatkoznak-e ugyanezek a feltételek? Van-e auditjogunk?
  • Hozzáférések: kinél van az adminisztrátori hozzáférés, kötelező-e a többfaktoros azonosítás, és mi történik, ha a kulcsember elmegy?
  • Kilépési terv: ha szerződést bontunk vagy a szolgáltató megszűnik, hogyan, milyen formátumban és mennyi idő alatt kapjuk vissza az adatainkat?
  • Szabályozás: vonatkozik-e ránk a NIS2 irányelvet átültető hazai kiberbiztonsági törvény (2024. évi LXIX. törvény), pénzügyi szektorban a DORA, vagy egészségügyi adatkezelési előírás – és a szolgáltató ennek megfelelően működik-e?

Mit tartalmaz egy élő BCDR?

A BCDR nem egy 200 oldalas dokumentum, amit egyszer megírtak egy audit kedvéért. Akkor ér valamit, ha egy hajnali incidensnél elő lehet venni, és pontosan megmondja, mi a teendő. A minimum:

  • Rendszerleltár és függőségek: mi fut, hol fut, mi mitől függ – beleértve a felhős és SaaS-szolgáltatásokat is.
  • BIA: a kritikus folyamatok és rendszerek, RTO-val és RPO-val.
  • Szerepek és döntési jogkörök: ki dönt egy rendszer leállításáról, ki kommunikál, ki a helyettes.
  • Incidenskezelési és kommunikációs terv: kit, mikor, milyen csatornán értesítünk – ügyfelek, hatóság, partnerek.
  • Offline kontaktlista: ha a levelezés és a telefonrendszer is áll, akkor is elérhető legyen.
  • Mentés és visszaállítás: tesztelve, legalább egy offline vagy módosíthatatlan másolattal.
  • Beszállítói lista: szerződések, SLA-k, kapcsolattartók, eszkalációs útvonalak.
  • Vészhelyzeti change folyamat: hogyan kerül fel egy kritikus javítás gyorsan, de mégis kontrolláltan, visszaállítási tervvel.
  • Gyakorlatok: legalább évente egy DR-teszt vagy asztali gyakorlat.
  • Felülvizsgálat: évente, és minden jelentős változás vagy incidens után.

Ugyanezt a hiányt láttam az Autosecurit / Skyguard 40+ órás leállásánál is: amikor nincs BCDR, a kiesés nem órákig, hanem napokig tart.

Mit tegyél most, a PHP2Shell kapcsán?

  • Vedd elő a BCDR-t. Ha nincs, vagy régi, ez az első feladat – a mostani incidens után is.
  • Kérdezd meg az IT-szolgáltatót és minden SaaS-szolgáltatót: érintettek-e, frissítettek-e, és WAF mögött fut-e a szolgáltatás. Kérd írásban.
  • Válassz a három opció közül – tudatosan, dokumentáltan, határidővel.
  • Nézd meg, mit jelent a te weboldal-típusodnak a kockázati kézikönyvben, a technikai teendőket pedig a PHP2Shell-oldalon.
A tanulság egy mondatban: a BCDR nem fiókban porosodó papír, hanem az a lap, amit egy ilyen éjszakán elővesz az ember – ha nincs, akkor nem a szervezet dönt, hanem a véletlen.

Ha szeretnéd, hogy átnézzük a BCDR-odat, az IT- és SaaS-szerződéseidet, vagy IBF / CISO szolgáltatásra van szükséged, keress a kapcsolati oldalon, a CSE Business oldalán vagy a LinkedInen.

Kapcsolódó oldalak